szenátor
Hungarian
Etymology
From Latin senator.[1] With -átor ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛnaːtor]
- Hyphenation: sze‧ná‧tor
- Rhymes: -or
Noun
szenátor (plural szenátorok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szenátor | szenátorok |
| accusative | szenátort | szenátorokat |
| dative | szenátornak | szenátoroknak |
| instrumental | szenátorral | szenátorokkal |
| causal-final | szenátorért | szenátorokért |
| translative | szenátorrá | szenátorokká |
| terminative | szenátorig | szenátorokig |
| essive-formal | szenátorként | szenátorokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szenátorban | szenátorokban |
| superessive | szenátoron | szenátorokon |
| adessive | szenátornál | szenátoroknál |
| illative | szenátorba | szenátorokba |
| sublative | szenátorra | szenátorokra |
| allative | szenátorhoz | szenátorokhoz |
| elative | szenátorból | szenátorokból |
| delative | szenátorról | szenátorokról |
| ablative | szenátortól | szenátoroktól |
| non-attributive possessive – singular |
szenátoré | szenátoroké |
| non-attributive possessive – plural |
szenátoréi | szenátorokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szenátorom | szenátoraim |
| 2nd person sing. | szenátorod | szenátoraid |
| 3rd person sing. | szenátora | szenátorai |
| 1st person plural | szenátorunk | szenátoraink |
| 2nd person plural | szenátorotok | szenátoraitok |
| 3rd person plural | szenátoruk | szenátoraik |
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- szenátor in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.