szerencsés
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːʃ]
- Hyphenation: sze‧ren‧csés
- Rhymes: -eːʃ
Adjective
szerencsés (comparative szerencsésebb, superlative legszerencsésebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szerencsés | szerencsések |
| accusative | szerencséset | szerencséseket |
| dative | szerencsésnek | szerencséseknek |
| instrumental | szerencséssel | szerencsésekkel |
| causal-final | szerencsésért | szerencsésekért |
| translative | szerencséssé | szerencsésekké |
| terminative | szerencsésig | szerencsésekig |
| essive-formal | szerencsésként | szerencsésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szerencsésben | szerencsésekben |
| superessive | szerencsésen | szerencséseken |
| adessive | szerencsésnél | szerencséseknél |
| illative | szerencsésbe | szerencsésekbe |
| sublative | szerencsésre | szerencsésekre |
| allative | szerencséshez | szerencsésekhez |
| elative | szerencsésből | szerencsésekből |
| delative | szerencsésről | szerencsésekről |
| ablative | szerencséstől | szerencsésektől |
| non-attributive possessive – singular |
szerencsésé | szerencséseké |
| non-attributive possessive – plural |
szerencséséi | szerencsésekéi |
Derived terms
Further reading
- szerencsés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.