szerencsétlen

Hungarian

Etymology

szerencse (“luck”) +‎ -tlen (“-less”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɛrɛnt͡ʃeːtlɛn]
  • Hyphenation: sze‧ren‧csét‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective

szerencsétlen (comparative szerencsétlenebb, superlative legszerencsétlenebb)

  1. unlucky, unfortunate, hapless

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsétlen szerencsétlenek
accusative szerencsétlent szerencsétleneket
dative szerencsétlennek szerencsétleneknek
instrumental szerencsétlennel szerencsétlenekkel
causal-final szerencsétlenért szerencsétlenekért
translative szerencsétlenné szerencsétlenekké
terminative szerencsétlenig szerencsétlenekig
essive-formal szerencsétlenként szerencsétlenekként
essive-modal szerencsétlenül —
inessive szerencsétlenben szerencsétlenekben
superessive szerencsétlenen szerencsétleneken
adessive szerencsétlennél szerencsétleneknél
illative szerencsétlenbe szerencsétlenekbe
sublative szerencsétlenre szerencsétlenekre
allative szerencsétlenhez szerencsétlenekhez
elative szerencsétlenből szerencsétlenekből
delative szerencsétlenről szerencsétlenekről
ablative szerencsétlentől szerencsétlenektől
non-attributive
possessive – singular 		szerencsétlené szerencsétleneké
non-attributive
possessive – plural 		szerencsétlenéi szerencsétlenekéi

Derived terms

Noun

szerencsétlen

  1. poor bastard, poor sod, poor guy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szerencsétlen szerencsétlenek
accusative szerencsétlent szerencsétleneket
dative szerencsétlennek szerencsétleneknek
instrumental szerencsétlennel szerencsétlenekkel
causal-final szerencsétlenért szerencsétlenekért
translative szerencsétlenné szerencsétlenekké
terminative szerencsétlenig szerencsétlenekig
essive-formal szerencsétlenként szerencsétlenekként
essive-modal — —
inessive szerencsétlenben szerencsétlenekben
superessive szerencsétlenen szerencsétleneken
adessive szerencsétlennél szerencsétleneknél
illative szerencsétlenbe szerencsétlenekbe
sublative szerencsétlenre szerencsétlenekre
allative szerencsétlenhez szerencsétlenekhez
elative szerencsétlenből szerencsétlenekből
delative szerencsétlenről szerencsétlenekről
ablative szerencsétlentől szerencsétlenektől
non-attributive
possessive – singular 		szerencsétlené szerencsétleneké
non-attributive
possessive – plural 		szerencsétlenéi szerencsétlenekéi
Possessive forms of szerencsétlen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szerencsétlenem szerencsétleneim, szerencsétlenjeim
2nd person sing. szerencsétlened szerencsétleneid, szerencsétlenjeid
3rd person sing. szerencsétlene, szerencsétlenje szerencsétlenei, szerencsétlenjei
1st person plural szerencsétlenünk szerencsétleneink, szerencsétlenjeink
2nd person plural szerencsétlenetek szerencsétleneitek, szerencsétlenjeitek
3rd person plural szerencsétlenük, szerencsétlenjük szerencsétleneik, szerencsétlenjeik

Further reading

  • szerencsétlen in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.