szerv
Hungarian
Etymology
From the noun szer (“tool”) + -v (noun-forming suffix, extrapolated based on nouns ending in -v, such as kedv, nyelv). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. For similar derivation, compare elv, élv, terv, érv.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛrv]
- Rhymes: -ɛrv
Noun
szerv (plural szervek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szerv | szervek |
| accusative | szervet | szerveket |
| dative | szervnek | szerveknek |
| instrumental | szervvel | szervekkel |
| causal-final | szervért | szervekért |
| translative | szervvé | szervekké |
| terminative | szervig | szervekig |
| essive-formal | szervként | szervekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szervben | szervekben |
| superessive | szerven | szerveken |
| adessive | szervnél | szerveknél |
| illative | szervbe | szervekbe |
| sublative | szervre | szervekre |
| allative | szervhez | szervekhez |
| elative | szervből | szervekből |
| delative | szervről | szervekről |
| ablative | szervtől | szervektől |
| non-attributive possessive – singular |
szervé | szerveké |
| non-attributive possessive – plural |
szervéi | szervekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szervem | szerveim |
| 2nd person sing. | szerved | szerveid |
| 3rd person sing. | szerve | szervei |
| 1st person plural | szervünk | szerveink |
| 2nd person plural | szervetek | szerveitek |
| 3rd person plural | szervük | szerveik |
Derived terms
Compound words
References
- ^ szerv in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- szerv in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.