szexuális
Hungarian
Etymology
From English sexual, from Latin sexus (“sex”).[1] With -ális ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsɛksuaːliʃ]
- Hyphenation: sze‧xu‧á‧lis
- Rhymes: -iʃ
Adjective
szexuális (comparative szexuálisabb, superlative legszexuálisabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szexuális | szexuálisak |
| accusative | szexuálisat szexuálist |
szexuálisakat |
| dative | szexuálisnak | szexuálisaknak |
| instrumental | szexuálissal | szexuálisakkal |
| causal-final | szexuálisért | szexuálisakért |
| translative | szexuálissá | szexuálisakká |
| terminative | szexuálisig | szexuálisakig |
| essive-formal | szexuálisként | szexuálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szexuálisban | szexuálisakban |
| superessive | szexuálison | szexuálisakon |
| adessive | szexuálisnál | szexuálisaknál |
| illative | szexuálisba | szexuálisakba |
| sublative | szexuálisra | szexuálisakra |
| allative | szexuálishoz | szexuálisakhoz |
| elative | szexuálisból | szexuálisakból |
| delative | szexuálisról | szexuálisakról |
| ablative | szexuálistól | szexuálisaktól |
| non-attributive possessive – singular |
szexuálisé | szexuálisaké |
| non-attributive possessive – plural |
szexuáliséi | szexuálisakéi |
Derived terms
- szexuálisan
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- szexuális in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.