szivar
Hungarian
Etymology
Back-formation from szivárog with the suffix -ar, by mistaken rebracketing of the latter from words like vihar and agyar. (See also ivar and jogar coined with the same rebracketing.) Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsivɒr]
- Hyphenation: szi‧var
- Rhymes: -ɒr
Noun
szivar (plural szivarok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szivar | szivarok |
| accusative | szivart | szivarokat |
| dative | szivarnak | szivaroknak |
| instrumental | szivarral | szivarokkal |
| causal-final | szivarért | szivarokért |
| translative | szivarrá | szivarokká |
| terminative | szivarig | szivarokig |
| essive-formal | szivarként | szivarokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szivarban | szivarokban |
| superessive | szivaron | szivarokon |
| adessive | szivarnál | szivaroknál |
| illative | szivarba | szivarokba |
| sublative | szivarra | szivarokra |
| allative | szivarhoz | szivarokhoz |
| elative | szivarból | szivarokból |
| delative | szivarról | szivarokról |
| ablative | szivartól | szivaroktól |
| non-attributive possessive – singular |
szivaré | szivaroké |
| non-attributive possessive – plural |
szivaréi | szivarokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | szivarom | szivarjaim |
| 2nd person sing. | szivarod | szivarjaid |
| 3rd person sing. | szivarja | szivarjai |
| 1st person plural | szivarunk | szivarjaink |
| 2nd person plural | szivarotok | szivarjaitok |
| 3rd person plural | szivarjuk | szivarjaik |
Derived terms
- szivarka
- szivarozik
Compound words
- szivarfa
See also
- szivar on the Hungarian Wikipedia.Wikipedia hu
Further reading
- szivar in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.