szokatlan
Hungarian
Etymology
From szokik (“to get used to something”) + -atlan (“un-, without”, privative adjective-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsokɒtlɒn]
- Hyphenation: szo‧kat‧lan
- Rhymes: -ɒn
Adjective
szokatlan (comparative szokatlanabb, superlative legszokatlanabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szokatlan | szokatlanok |
| accusative | szokatlant | szokatlanokat |
| dative | szokatlannak | szokatlanoknak |
| instrumental | szokatlannal | szokatlanokkal |
| causal-final | szokatlanért | szokatlanokért |
| translative | szokatlanná | szokatlanokká |
| terminative | szokatlanig | szokatlanokig |
| essive-formal | szokatlanként | szokatlanokként |
| essive-modal | szokatlanul | — |
| inessive | szokatlanban | szokatlanokban |
| superessive | szokatlanon | szokatlanokon |
| adessive | szokatlannál | szokatlanoknál |
| illative | szokatlanba | szokatlanokba |
| sublative | szokatlanra | szokatlanokra |
| allative | szokatlanhoz | szokatlanokhoz |
| elative | szokatlanból | szokatlanokból |
| delative | szokatlanról | szokatlanokról |
| ablative | szokatlantól | szokatlanoktól |
| non-attributive possessive – singular |
szokatlané | szokatlanoké |
| non-attributive possessive – plural |
szokatlanéi | szokatlanokéi |
Derived terms
- szokatlanság
Further reading
- szokatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.