szuggesztív
Hungarian
Etymology
From German suggestiv.[1] With -ív ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈsuɡːɛstiːv]
- Hyphenation: szug‧gesz‧tív
- Rhymes: -iːv
Adjective
szuggesztív (comparative szuggesztívebb, superlative legszuggesztívebb)
- suggestive (tending to suggest or imply or relating to hypnotic suggestion; without any implication of romance or sex)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | szuggesztív | szuggesztívek |
| accusative | szuggesztívet | szuggesztíveket |
| dative | szuggesztívnek | szuggesztíveknek |
| instrumental | szuggesztívvel | szuggesztívekkel |
| causal-final | szuggesztívért | szuggesztívekért |
| translative | szuggesztívvé | szuggesztívekké |
| terminative | szuggesztívig | szuggesztívekig |
| essive-formal | szuggesztívként | szuggesztívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szuggesztívben | szuggesztívekben |
| superessive | szuggesztíven | szuggesztíveken |
| adessive | szuggesztívnél | szuggesztíveknél |
| illative | szuggesztívbe | szuggesztívekbe |
| sublative | szuggesztívre | szuggesztívekre |
| allative | szuggesztívhez | szuggesztívekhez |
| elative | szuggesztívből | szuggesztívekből |
| delative | szuggesztívről | szuggesztívekről |
| ablative | szuggesztívtől | szuggesztívektől |
| non-attributive possessive – singular |
szuggesztívé | szuggesztíveké |
| non-attributive possessive – plural |
szuggesztívéi | szuggesztívekéi |
Derived terms
- szuggesztíven (or its variant szuggesztívan)
References
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
- szuggesztív in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.