tüzes
Hungarian
Etymology
tűz (“fire”) + -es (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtyzɛʃ]
- Hyphenation: tü‧zes
- Rhymes: -ɛʃ
Adjective
tüzes (comparative tüzesebb, superlative legtüzesebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | tüzes | tüzesek |
| accusative | tüzeset tüzest |
tüzeseket |
| dative | tüzesnek | tüzeseknek |
| instrumental | tüzessel | tüzesekkel |
| causal-final | tüzesért | tüzesekért |
| translative | tüzessé | tüzesekké |
| terminative | tüzesig | tüzesekig |
| essive-formal | tüzesként | tüzesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tüzesben | tüzesekben |
| superessive | tüzesen | tüzeseken |
| adessive | tüzesnél | tüzeseknél |
| illative | tüzesbe | tüzesekbe |
| sublative | tüzesre | tüzesekre |
| allative | tüzeshez | tüzesekhez |
| elative | tüzesből | tüzesekből |
| delative | tüzesről | tüzesekről |
| ablative | tüzestől | tüzesektől |
| non-attributive possessive – singular |
tüzesé | tüzeseké |
| non-attributive possessive – plural |
tüzeséi | tüzesekéi |
Derived terms
- tüzesedik
- tüzesen
- tüzesít
- tüzeskedik
- tüzesség
- tüzesül (archaic)
Further reading
- tüzes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.