talált

Hungarian

Etymology

talál +‎ -t

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈtɒlaːlt]
  • Hyphenation: ta‧lált

Verb

talált

  1. third-person singular indicative past indefinite of talál

Participle

talált

  1. past participle of talál

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative talált találtak
accusative találtat találtakat
dative találtnak találtaknak
instrumental találttal találtakkal
causal-final találtért találtakért
translative találttá találtakká
terminative találtig találtakig
essive-formal találtként találtakként
essive-modal — —
inessive találtban találtakban
superessive találton találtakon
adessive találtnál találtaknál
illative találtba találtakba
sublative találtra találtakra
allative találthoz találtakhoz
elative találtból találtakból
delative találtról találtakról
ablative találttól találtaktól
non-attributive
possessive – singular 		találté találtaké
non-attributive
possessive – plural 		találtéi találtakéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.