tavaszi
Hungarian
Etymology
tavasz (“spring”) + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtɒvɒsi]
- Hyphenation: ta‧va‧szi
- Rhymes: -si
Adjective
tavaszi (comparative tavaszibb, superlative legtavaszibb)
- spring, springtime, vernal (related to spring)
- tavaszi nap ― a spring day
- tavaszi fáradtság ― spring fatigue
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | tavaszi | tavasziak |
| accusative | tavaszit | tavasziakat |
| dative | tavaszinak | tavasziaknak |
| instrumental | tavaszival | tavasziakkal |
| causal-final | tavasziért | tavasziakért |
| translative | tavaszivá | tavasziakká |
| terminative | tavasziig | tavasziakig |
| essive-formal | tavasziként | tavasziakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | tavasziban | tavasziakban |
| superessive | tavaszin | tavasziakon |
| adessive | tavaszinál | tavasziaknál |
| illative | tavasziba | tavasziakba |
| sublative | tavaszira | tavasziakra |
| allative | tavaszihoz | tavasziakhoz |
| elative | tavasziból | tavasziakból |
| delative | tavasziról | tavasziakról |
| ablative | tavaszitól | tavasziaktól |
| non-attributive possessive – singular |
tavaszié | tavasziaké |
| non-attributive possessive – plural |
tavasziéi | tavasziakéi |
Derived terms
- tavaszias
Further reading
- tavaszi in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.