triangulum

From Latin triangulum (“triangle”).

• IPA^(key): [ˈtrijɒŋɡulum]
• Hyphenation: tri‧an‧gu‧lum
• Rhymes: -um

triangulum (plural triangulumok)

1. (geometry, archaic) triangle (polygon with three sides and three angles)
   • 1830, Mózes Kézy, chapter 4, in A’ fizikának rövid rajzolatja, page 68:

     ABC, egyenes szegeletű triangulum, mellynek hypotenusája AC verticalis erányban vagyon. Látni való tehát hogy ha az egyenes szegeletű triangulum úgy helyheztetődik, hogy annak hypotenusája verticaliter feküdjék, a’ melly idő alatt futná el a’ test szabad esés által ezen hypotenusát, éppen annyi idő alatt futja meg a’ felső cathetust, mint hajlott lineát.

     (please add an English translation of this quotation)

2. (music) triangle (percussion instrument)

• (triangle: polygon): háromszög
• (triangle: instrument): fémháromszög

From triangulus (“three-cornered, triangular”).

• (Classical Latin) IPA^(key): [triˈaŋ.ɡʊ.ɫũː]
• (modern Italianate Ecclesiastical) IPA^(key): [t̪riˈaŋ.ɡu.lum]

triangulum n (genitive triangulī); second declension

1. triangle

Second-declension noun (neuter).

• triangulus

triangulum

1. inflection of triangulus:
   1. nominative/accusative/vocative neuter singular
   2. accusative masculine singular

• triangulāris
• triangulus