tulajdonság
Hungarian
Etymology
tulajdon + -ság (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈtulɒjdonʃaːɡ]
Audio: (file) - Hyphenation: tu‧laj‧don‧ság
Noun
tulajdonság (plural tulajdonságok)
- property (attribute or abstract quality associated with an object, individual or concept)
Declension
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | tulajdonság | tulajdonságok |
accusative | tulajdonságot | tulajdonságokat |
dative | tulajdonságnak | tulajdonságoknak |
instrumental | tulajdonsággal | tulajdonságokkal |
causal-final | tulajdonságért | tulajdonságokért |
translative | tulajdonsággá | tulajdonságokká |
terminative | tulajdonságig | tulajdonságokig |
essive-formal | tulajdonságként | tulajdonságokként |
essive-modal | — | — |
inessive | tulajdonságban | tulajdonságokban |
superessive | tulajdonságon | tulajdonságokon |
adessive | tulajdonságnál | tulajdonságoknál |
illative | tulajdonságba | tulajdonságokba |
sublative | tulajdonságra | tulajdonságokra |
allative | tulajdonsághoz | tulajdonságokhoz |
elative | tulajdonságból | tulajdonságokból |
delative | tulajdonságról | tulajdonságokról |
ablative | tulajdonságtól | tulajdonságoktól |
non-attributive possessive – singular |
tulajdonságé | tulajdonságoké |
non-attributive possessive – plural |
tulajdonságéi | tulajdonságokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | tulajdonságom | tulajdonságaim |
2nd person sing. | tulajdonságod | tulajdonságaid |
3rd person sing. | tulajdonsága | tulajdonságai |
1st person plural | tulajdonságunk | tulajdonságaink |
2nd person plural | tulajdonságotok | tulajdonságaitok |
3rd person plural | tulajdonságuk | tulajdonságaik |
Derived terms
- tulajdonságú
Further reading
- tulajdonság in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.