udvarlás
Hungarian
Etymology
udvarol (“to court, to woo”) + -ás (noun suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈudvɒrlaːʃ]
- Hyphenation: ud‧var‧lás
Noun
udvarlás (plural udvarlások)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | udvarlás | udvarlások |
| accusative | udvarlást | udvarlásokat |
| dative | udvarlásnak | udvarlásoknak |
| instrumental | udvarlással | udvarlásokkal |
| causal-final | udvarlásért | udvarlásokért |
| translative | udvarlássá | udvarlásokká |
| terminative | udvarlásig | udvarlásokig |
| essive-formal | udvarlásként | udvarlásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | udvarlásban | udvarlásokban |
| superessive | udvarláson | udvarlásokon |
| adessive | udvarlásnál | udvarlásoknál |
| illative | udvarlásba | udvarlásokba |
| sublative | udvarlásra | udvarlásokra |
| allative | udvarláshoz | udvarlásokhoz |
| elative | udvarlásból | udvarlásokból |
| delative | udvarlásról | udvarlásokról |
| ablative | udvarlástól | udvarlásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
udvarlásé | udvarlásoké |
| non-attributive possessive – plural |
udvarláséi | udvarlásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | udvarlásom | udvarlásaim |
| 2nd person sing. | udvarlásod | udvarlásaid |
| 3rd person sing. | udvarlása | udvarlásai |
| 1st person plural | udvarlásunk | udvarlásaink |
| 2nd person plural | udvarlásotok | udvarlásaitok |
| 3rd person plural | udvarlásuk | udvarlásaik |
Further reading
- udvarlás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.