utólagos
Hungarian
Etymology
First attested in 1838. utó + -lagos[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈutoːlɒɡoʃ]
- Hyphenation: utó‧la‧gos
- Rhymes: -oʃ
Adjective
utólagos (comparative utólagosabb, superlative legutólagosabb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | utólagos | utólagosak |
| accusative | utólagosat | utólagosakat |
| dative | utólagosnak | utólagosaknak |
| instrumental | utólagossal | utólagosakkal |
| causal-final | utólagosért | utólagosakért |
| translative | utólagossá | utólagosakká |
| terminative | utólagosig | utólagosakig |
| essive-formal | utólagosként | utólagosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | utólagosban | utólagosakban |
| superessive | utólagoson | utólagosakon |
| adessive | utólagosnál | utólagosaknál |
| illative | utólagosba | utólagosakba |
| sublative | utólagosra | utólagosakra |
| allative | utólagoshoz | utólagosakhoz |
| elative | utólagosból | utólagosakból |
| delative | utólagosról | utólagosakról |
| ablative | utólagostól | utólagosaktól |
| non-attributive possessive – singular |
utólagosé | utólagosaké |
| non-attributive possessive – plural |
utólagoséi | utólagosakéi |
References
- ^ utólagos in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- utólagos in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.