vámháború

Hungarian

Etymology

From vám (customs) +‎ háború (war).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvaːmɦaːboruː]
  • Hyphenation: vám‧há‧bo‧rú
  • Rhymes: -ruː

Noun

vámháború (plural vámháborúk)

  1. tariff war

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative vámháború vámháborúk
accusative vámháborút vámháborúkat
dative vámháborúnak vámháborúknak
instrumental vámháborúval vámháborúkkal
causal-final vámháborúért vámháborúkért
translative vámháborúvá vámháborúkká
terminative vámháborúig vámháborúkig
essive-formal vámháborúként vámháborúkként
essive-modal
inessive vámháborúban vámháborúkban
superessive vámháborún vámháborúkon
adessive vámháborúnál vámháborúknál
illative vámháborúba vámháborúkba
sublative vámháborúra vámháborúkra
allative vámháborúhoz vámháborúkhoz
elative vámháborúból vámháborúkból
delative vámháborúról vámháborúkról
ablative vámháborútól vámháborúktól
non-attributive
possessive – singular
vámháborúé vámháborúké
non-attributive
possessive – plural
vámháborúéi vámháborúkéi
Possessive forms of vámháború
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vámháborúm vámháborúim
2nd person sing. vámháborúd vámháborúid
3rd person sing. vámháborúja vámháborúi
1st person plural vámháborúnk vámháborúink
2nd person plural vámháborútok vámháborúitok
3rd person plural vámháborújuk vámháborúik

Derived terms

  • vámháborús

Further reading

  • vámháború in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • vámháború in Ferenc Pusztai, editor, Magyar értelmező kéziszótár [A Concise Explanatory Dictionary of Hungarian] (ÉKsz.2), 2nd, expanded and revised edition, Budapest: Akadémiai Kiadó, 2003 (online searchable version under development).