végállomás

Hungarian

Etymology

vég (“end”) +‎ állomás (“station”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡaːlːomaːʃ]
  • Hyphenation: vég‧ál‧lo‧más

Noun

végállomás (plural végállomások)

  1. terminus, terminal (station where service begins and ends; the end of the line)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative végállomás végállomások
accusative végállomást végállomásokat
dative végállomásnak végállomásoknak
instrumental végállomással végállomásokkal
causal-final végállomásért végállomásokért
translative végállomássá végállomásokká
terminative végállomásig végállomásokig
essive-formal végállomásként végállomásokként
essive-modal — —
inessive végállomásban végállomásokban
superessive végállomáson végállomásokon
adessive végállomásnál végállomásoknál
illative végállomásba végállomásokba
sublative végállomásra végállomásokra
allative végállomáshoz végállomásokhoz
elative végállomásból végállomásokból
delative végállomásról végállomásokról
ablative végállomástól végállomásoktól
non-attributive
possessive – singular 		végállomásé végállomásoké
non-attributive
possessive – plural 		végállomáséi végállomásokéi
Possessive forms of végállomás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. végállomásom végállomásaim
2nd person sing. végállomásod végállomásaid
3rd person sing. végállomása végállomásai
1st person plural végállomásunk végállomásaink
2nd person plural végállomásotok végállomásaitok
3rd person plural végállomásuk végállomásaik

Further reading

  • végállomás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.