végzet
Hungarian
Etymology
vég + -zet (noun-forming suffix)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈveːɡzɛt]
- Hyphenation: vég‧zet
- Rhymes: -ɛt
Noun
végzet (usually uncountable, plural végzetek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | végzet | végzetek |
| accusative | végzetet | végzeteket |
| dative | végzetnek | végzeteknek |
| instrumental | végzettel | végzetekkel |
| causal-final | végzetért | végzetekért |
| translative | végzetté | végzetekké |
| terminative | végzetig | végzetekig |
| essive-formal | végzetként | végzetekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végzetben | végzetekben |
| superessive | végzeten | végzeteken |
| adessive | végzetnél | végzeteknél |
| illative | végzetbe | végzetekbe |
| sublative | végzetre | végzetekre |
| allative | végzethez | végzetekhez |
| elative | végzetből | végzetekből |
| delative | végzetről | végzetekről |
| ablative | végzettől | végzetektől |
| non-attributive possessive – singular |
végzeté | végzeteké |
| non-attributive possessive – plural |
végzetéi | végzetekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | végzetem | végzeteim |
| 2nd person sing. | végzeted | végzeteid |
| 3rd person sing. | végzete | végzetei |
| 1st person plural | végzetünk | végzeteink |
| 2nd person plural | végzetetek | végzeteitek |
| 3rd person plural | végzetük | végzeteik |
Derived terms
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- végzet in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.