végzettségű

Hungarian

Etymology

végzettség +‎ -ű (adjective-forming suffix indicating possession of a quality)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈveːɡzɛt͡ʃːeːɡyː]
  • Hyphenation: vég‧zett‧sé‧gű
  • Rhymes: -ɡyː

Adjective

végzettségű (not comparable)

  1. qualified, with qualifications (with a named educational level)
    alacsony végzettségű foglalkoztatottak ― employees with a low educational level
    megfelelő végzettségű személyzet ― suitably qualified staff
    felsőfokú végzettségű kérelmezők ― applicants holding an academic degree

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative végzettségű végzettségűek
accusative végzettségűt végzettségűeket
dative végzettségűnek végzettségűeknek
instrumental végzettségűvel végzettségűekkel
causal-final végzettségűért végzettségűekért
translative végzettségűvé végzettségűekké
terminative végzettségűig végzettségűekig
essive-formal végzettségűként végzettségűekként
essive-modal — —
inessive végzettségűben végzettségűekben
superessive végzettségűn végzettségűeken
adessive végzettségűnél végzettségűeknél
illative végzettségűbe végzettségűekbe
sublative végzettségűre végzettségűekre
allative végzettségűhöz végzettségűekhez
elative végzettségűből végzettségűekből
delative végzettségűről végzettségűekről
ablative végzettségűtől végzettségűektől
non-attributive
possessive – singular 		végzettségűé végzettségűeké
non-attributive
possessive – plural 		végzettségűéi végzettségűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.