valótlanság

Hungarian

Etymology

From valótlan (“untrue”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvɒloːtlɒnʃaːɡ]
  • Hyphenation: va‧lót‧lan‧ság
  • Rhymes: -aːɡ

Noun

valótlanság

  1. untruth

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative valótlanság valótlanságok
accusative valótlanságot valótlanságokat
dative valótlanságnak valótlanságoknak
instrumental valótlansággal valótlanságokkal
causal-final valótlanságért valótlanságokért
translative valótlansággá valótlanságokká
terminative valótlanságig valótlanságokig
essive-formal valótlanságként valótlanságokként
essive-modal — —
inessive valótlanságban valótlanságokban
superessive valótlanságon valótlanságokon
adessive valótlanságnál valótlanságoknál
illative valótlanságba valótlanságokba
sublative valótlanságra valótlanságokra
allative valótlansághoz valótlanságokhoz
elative valótlanságból valótlanságokból
delative valótlanságról valótlanságokról
ablative valótlanságtól valótlanságoktól
non-attributive
possessive – singular 		valótlanságé valótlanságoké
non-attributive
possessive – plural 		valótlanságéi valótlanságokéi
Possessive forms of valótlanság
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. valótlanságom valótlanságaim
2nd person sing. valótlanságod valótlanságaid
3rd person sing. valótlansága valótlanságai
1st person plural valótlanságunk valótlanságaink
2nd person plural valótlanságotok valótlanságaitok
3rd person plural valótlanságuk valótlanságaik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.