vegyület
Hungarian
Etymology
First attested in 1792. From vegyül (“to mix”) + -et (noun-forming suffix).[1][2]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɛɟylɛt]
- Hyphenation: ve‧gyü‧let
- Rhymes: -ɛt
Noun
vegyület (plural vegyületek)
- (chemistry) compound (substance made by chemical combination of elements)
- kémiai vegyület ― chemical compound
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | vegyület | vegyületek |
| accusative | vegyületet | vegyületeket |
| dative | vegyületnek | vegyületeknek |
| instrumental | vegyülettel | vegyületekkel |
| causal-final | vegyületért | vegyületekért |
| translative | vegyületté | vegyületekké |
| terminative | vegyületig | vegyületekig |
| essive-formal | vegyületként | vegyületekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vegyületben | vegyületekben |
| superessive | vegyületen | vegyületeken |
| adessive | vegyületnél | vegyületeknél |
| illative | vegyületbe | vegyületekbe |
| sublative | vegyületre | vegyületekre |
| allative | vegyülethez | vegyületekhez |
| elative | vegyületből | vegyületekből |
| delative | vegyületről | vegyületekről |
| ablative | vegyülettől | vegyületektől |
| non-attributive possessive – singular |
vegyületé | vegyületeké |
| non-attributive possessive – plural |
vegyületéi | vegyületekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | vegyületem | vegyületeim |
| 2nd person sing. | vegyületed | vegyületeid |
| 3rd person sing. | vegyülete | vegyületei |
| 1st person plural | vegyületünk | vegyületeink |
| 2nd person plural | vegyületetek | vegyületeitek |
| 3rd person plural | vegyületük | vegyületeik |
References
- ^ vegyület in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- vegyület in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.