vetített
Hungarian
Etymology
vetít (“to project, to screen”) + -ett (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈvɛtiːtɛtː]
- Hyphenation: ve‧tí‧tett
Verb
vetített
- third-person singular indicative past indefinite of vetít
Participle
vetített
- past participle of vetít
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | vetített | vetítettek |
| accusative | vetítettet | vetítetteket |
| dative | vetítettnek | vetítetteknek |
| instrumental | vetítettel | vetítettekkel |
| causal-final | vetítettért | vetítettekért |
| translative | vetítetté | vetítettekké |
| terminative | vetítettig | vetítettekig |
| essive-formal | vetítettként | vetítettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vetítettben | vetítettekben |
| superessive | vetítetten | vetítetteken |
| adessive | vetítettnél | vetítetteknél |
| illative | vetítettbe | vetítettekbe |
| sublative | vetítettre | vetítettekre |
| allative | vetítetthez | vetítettekhez |
| elative | vetítettből | vetítettekből |
| delative | vetítettről | vetítettekről |
| ablative | vetítettől | vetítettektől |
| non-attributive possessive – singular |
vetítetté | vetítetteké |
| non-attributive possessive – plural |
vetítettéi | vetítettekéi |
Further reading
- vetített in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.