világvége

Hungarian

Etymology

világ (“world”) +‎ vége (“its end, end of…”), from vég (“end”) +‎ -e (possessive suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvilaːɡveːɡɛ]
  • Hyphenation: vi‧lág‧vé‧ge
  • Rhymes: -ɡɛ

Noun

világvége (uncountable)

  1. end of the world
    Synonym: apokalipszis

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative világvége világvégék
accusative világvégét világvégéket
dative világvégének világvégéknek
instrumental világvégével világvégékkel
causal-final világvégéért világvégékért
translative világvégévé világvégékké
terminative világvégéig világvégékig
essive-formal világvégeként világvégékként
essive-modal — —
inessive világvégében világvégékben
superessive világvégén világvégéken
adessive világvégénél világvégéknél
illative világvégébe világvégékbe
sublative világvégére világvégékre
allative világvégéhez világvégékhez
elative világvégéből világvégékből
delative világvégéről világvégékről
ablative világvégétől világvégéktől
non-attributive
possessive – singular 		világvégéé világvégéké
non-attributive
possessive – plural 		világvégééi világvégékéi
Possessive forms of világvége
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. világvégém világvégéim
2nd person sing. világvégéd világvégéid
3rd person sing. világvégéje világvégéi
1st person plural világvégénk világvégéink
2nd person plural világvégétek világvégéitek
3rd person plural világvégéjük világvégéik

Derived terms

  • világvégevárás
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.