záróvizsga
Hungarian
Etymology
From záró (“final”) + vizsga (“exam”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈzaːroːviʒɡɒ]
- Hyphenation: zá‧ró‧vizs‧ga
- Rhymes: -ɡɒ
Noun
záróvizsga (plural záróvizsgák)
- final (a test or examination given at the end of a term or class; the test that concludes a class)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | záróvizsga | záróvizsgák |
| accusative | záróvizsgát | záróvizsgákat |
| dative | záróvizsgának | záróvizsgáknak |
| instrumental | záróvizsgával | záróvizsgákkal |
| causal-final | záróvizsgáért | záróvizsgákért |
| translative | záróvizsgává | záróvizsgákká |
| terminative | záróvizsgáig | záróvizsgákig |
| essive-formal | záróvizsgaként | záróvizsgákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | záróvizsgában | záróvizsgákban |
| superessive | záróvizsgán | záróvizsgákon |
| adessive | záróvizsgánál | záróvizsgáknál |
| illative | záróvizsgába | záróvizsgákba |
| sublative | záróvizsgára | záróvizsgákra |
| allative | záróvizsgához | záróvizsgákhoz |
| elative | záróvizsgából | záróvizsgákból |
| delative | záróvizsgáról | záróvizsgákról |
| ablative | záróvizsgától | záróvizsgáktól |
| non-attributive possessive – singular |
záróvizsgáé | záróvizsgáké |
| non-attributive possessive – plural |
záróvizsgáéi | záróvizsgákéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | záróvizsgám | záróvizsgáim |
| 2nd person sing. | záróvizsgád | záróvizsgáid |
| 3rd person sing. | záróvizsgája | záróvizsgái |
| 1st person plural | záróvizsgánk | záróvizsgáink |
| 2nd person plural | záróvizsgátok | záróvizsgáitok |
| 3rd person plural | záróvizsgájuk | záróvizsgáik |
Further reading
- záróvizsga in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.