zártkörű

See also: zárt körű

Hungarian

Etymology

zárt +‎ körű

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈzaːrtkøryː]
  • Hyphenation: zárt‧kö‧rű

Adjective

zártkörű

  1. superseded spelling of zárt körű[1]

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative zártkörű zártkörűek
accusative zártkörűt zártkörűeket
dative zártkörűnek zártkörűeknek
instrumental zártkörűvel zártkörűekkel
causal-final zártkörűért zártkörűekért
translative zártkörűvé zártkörűekké
terminative zártkörűig zártkörűekig
essive-formal zártkörűként zártkörűekként
essive-modal
inessive zártkörűben zártkörűekben
superessive zártkörűn zártkörűeken
adessive zártkörűnél zártkörűeknél
illative zártkörűbe zártkörűekbe
sublative zártkörűre zártkörűekre
allative zártkörűhöz zártkörűekhez
elative zártkörűből zártkörűekből
delative zártkörűről zártkörűekről
ablative zártkörűtől zártkörűektől
non-attributive
possessive – singular
zártkörűé zártkörűeké
non-attributive
possessive – plural
zártkörűéi zártkörűekéi

References

  1. ^ Section 127 in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN

Further reading

  • zártkörű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.