érettség

Hungarian

Etymology

érett +‎ -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: érett‧ség

Noun

érettség (plural érettségek)

  1. maturity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érettség érettségek
accusative érettséget érettségeket
dative érettségnek érettségeknek
instrumental érettséggel érettségekkel
causal-final érettségért érettségekért
translative érettséggé érettségekké
terminative érettségig érettségekig
essive-formal érettségként érettségekként
essive-modal — —
inessive érettségben érettségekben
superessive érettségen érettségeken
adessive érettségnél érettségeknél
illative érettségbe érettségekbe
sublative érettségre érettségekre
allative érettséghez érettségekhez
elative érettségből érettségekből
delative érettségről érettségekről
ablative érettségtől érettségektől
non-attributive
possessive – singular 		érettségé érettségeké
non-attributive
possessive – plural 		érettségéi érettségekéi
Possessive forms of érettség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érettségem érettségeim
2nd person sing. érettséged érettségeid
3rd person sing. érettsége érettségei
1st person plural érettségünk érettségeink
2nd person plural érettségetek érettségeitek
3rd person plural érettségük érettségeik

Derived terms

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.