érvénytelenség

Hungarian

Etymology

érvénytelen +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrveːɲtɛlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ér‧vény‧te‧len‧ség

Noun

érvénytelenség

  1. invalidity, voidness, nullity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érvénytelenség érvénytelenségek
accusative érvénytelenséget érvénytelenségeket
dative érvénytelenségnek érvénytelenségeknek
instrumental érvénytelenséggel érvénytelenségekkel
causal-final érvénytelenségért érvénytelenségekért
translative érvénytelenséggé érvénytelenségekké
terminative érvénytelenségig érvénytelenségekig
essive-formal érvénytelenségként érvénytelenségekként
essive-modal — —
inessive érvénytelenségben érvénytelenségekben
superessive érvénytelenségen érvénytelenségeken
adessive érvénytelenségnél érvénytelenségeknél
illative érvénytelenségbe érvénytelenségekbe
sublative érvénytelenségre érvénytelenségekre
allative érvénytelenséghez érvénytelenségekhez
elative érvénytelenségből érvénytelenségekből
delative érvénytelenségről érvénytelenségekről
ablative érvénytelenségtől érvénytelenségektől
non-attributive
possessive – singular 		érvénytelenségé érvénytelenségeké
non-attributive
possessive – plural 		érvénytelenségéi érvénytelenségekéi
Possessive forms of érvénytelenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. érvénytelenségem érvénytelenségeim
2nd person sing. érvénytelenséged érvénytelenségeid
3rd person sing. érvénytelensége érvénytelenségei
1st person plural érvénytelenségünk érvénytelenségeink
2nd person plural érvénytelenségetek érvénytelenségeitek
3rd person plural érvénytelenségük érvénytelenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.