öltözék
Hungarian
Etymology
First attested in 1843. From the öltöz- stem of öltözik (“to dress”) + -ék (noun-forming suffix).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøltøzeːk]
- Hyphenation: öl‧tö‧zék
- Rhymes: -eːk
Noun
öltözék (plural öltözékek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | öltözék | öltözékek |
| accusative | öltözéket | öltözékeket |
| dative | öltözéknek | öltözékeknek |
| instrumental | öltözékkel | öltözékekkel |
| causal-final | öltözékért | öltözékekért |
| translative | öltözékké | öltözékekké |
| terminative | öltözékig | öltözékekig |
| essive-formal | öltözékként | öltözékekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | öltözékben | öltözékekben |
| superessive | öltözéken | öltözékeken |
| adessive | öltözéknél | öltözékeknél |
| illative | öltözékbe | öltözékekbe |
| sublative | öltözékre | öltözékekre |
| allative | öltözékhez | öltözékekhez |
| elative | öltözékből | öltözékekből |
| delative | öltözékről | öltözékekről |
| ablative | öltözéktől | öltözékektől |
| non-attributive possessive – singular |
öltözéké | öltözékeké |
| non-attributive possessive – plural |
öltözékéi | öltözékekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | öltözékem | öltözékeim |
| 2nd person sing. | öltözéked | öltözékeid |
| 3rd person sing. | öltözéke | öltözékei |
| 1st person plural | öltözékünk | öltözékeink |
| 2nd person plural | öltözéketek | öltözékeitek |
| 3rd person plural | öltözékük | öltözékeik |
Derived terms
- öltözékű
References
- ^ öltözék in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- öltözék in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.