önelégültség

Hungarian

Etymology

önelégült (“self-satisfied”) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈønɛleːɡylt͡ʃeːɡ]
  • Hyphenation: ön‧elé‧gült‧ség

Noun

önelégültség (plural önelégültségek)

  1. self-satisfaction, smugness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önelégültség önelégültségek
accusative önelégültséget önelégültségeket
dative önelégültségnek önelégültségeknek
instrumental önelégültséggel önelégültségekkel
causal-final önelégültségért önelégültségekért
translative önelégültséggé önelégültségekké
terminative önelégültségig önelégültségekig
essive-formal önelégültségként önelégültségekként
essive-modal önelégültségül —
inessive önelégültségben önelégültségekben
superessive önelégültségen önelégültségeken
adessive önelégültségnél önelégültségeknél
illative önelégültségbe önelégültségekbe
sublative önelégültségre önelégültségekre
allative önelégültséghez önelégültségekhez
elative önelégültségből önelégültségekből
delative önelégültségről önelégültségekről
ablative önelégültségtől önelégültségektől
non-attributive
possessive – singular 		önelégültségé önelégültségeké
non-attributive
possessive – plural 		önelégültségéi önelégültségekéi
Possessive forms of önelégültség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önelégültségem önelégültségeim
2nd person sing. önelégültséged önelégültségeid
3rd person sing. önelégültsége önelégültségei
1st person plural önelégültségünk önelégültségeink
2nd person plural önelégültségetek önelégültségeitek
3rd person plural önelégültségük önelégültségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.