önelégült
Hungarian
Etymology
ön- + elégült, the latter being elégül + -t, from an archaic variant of (meg)elégszik → (meg)elégedett.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈønɛleːɡylt]
- Hyphenation: ön‧elé‧gült
- Rhymes: -ylt
Adjective
önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | önelégült | önelégültek |
| accusative | önelégültet | önelégülteket |
| dative | önelégültnek | önelégülteknek |
| instrumental | önelégülttel | önelégültekkel |
| causal-final | önelégültért | önelégültekért |
| translative | önelégültté | önelégültekké |
| terminative | önelégültig | önelégültekig |
| essive-formal | önelégültként | önelégültekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önelégültben | önelégültekben |
| superessive | önelégültön | önelégülteken |
| adessive | önelégültnél | önelégülteknél |
| illative | önelégültbe | önelégültekbe |
| sublative | önelégültre | önelégültekre |
| allative | önelégülthöz | önelégültekhez |
| elative | önelégültből | önelégültekből |
| delative | önelégültről | önelégültekről |
| ablative | önelégülttől | önelégültektől |
| non-attributive possessive – singular |
önelégülté | önelégülteké |
| non-attributive possessive – plural |
önelégültéi | önelégültekéi |
Derived terms
Further reading
- önelégült in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.