megelégedett
Hungarian
Etymology
megelégedik + -ett
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛɡɛleːɡɛdɛtː]
- Hyphenation: meg‧elé‧ge‧dett
- Rhymes: -ɛtː
Verb
megelégedett
- third-person singular indicative past indefinite of megelégedik
Participle
megelégedett
- past participle of megelégedik
Adjective
megelégedett (comparative megelégedettebb, superlative legmegelégedettebb)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | megelégedett | megelégedettek |
| accusative | megelégedettet | megelégedetteket |
| dative | megelégedettnek | megelégedetteknek |
| instrumental | megelégedettel | megelégedettekkel |
| causal-final | megelégedettért | megelégedettekért |
| translative | megelégedetté | megelégedettekké |
| terminative | megelégedettig | megelégedettekig |
| essive-formal | megelégedettként | megelégedettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | megelégedettben | megelégedettekben |
| superessive | megelégedetten | megelégedetteken |
| adessive | megelégedettnél | megelégedetteknél |
| illative | megelégedettbe | megelégedettekbe |
| sublative | megelégedettre | megelégedettekre |
| allative | megelégedetthez | megelégedettekhez |
| elative | megelégedettből | megelégedettekből |
| delative | megelégedettről | megelégedettekről |
| ablative | megelégedettől | megelégedettektől |
| non-attributive possessive – singular |
megelégedetté | megelégedetteké |
| non-attributive possessive – plural |
megelégedettéi | megelégedettekéi |
Derived terms
Further reading
- megelégedett in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.