önvezetés

Hungarian

Etymology

From ön- +‎ vezetés.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøɱvɛzɛteːʃ]
  • Hyphenation: ön‧ve‧ze‧tés

Noun

önvezetés (usually uncountable, plural önvezetések)

  1. (automotive) self-driving, autonomous driving

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önvezetés önvezetések
accusative önvezetést önvezetéseket
dative önvezetésnek önvezetéseknek
instrumental önvezetéssel önvezetésekkel
causal-final önvezetésért önvezetésekért
translative önvezetéssé önvezetésekké
terminative önvezetésig önvezetésekig
essive-formal önvezetésként önvezetésekként
essive-modal — —
inessive önvezetésben önvezetésekben
superessive önvezetésen önvezetéseken
adessive önvezetésnél önvezetéseknél
illative önvezetésbe önvezetésekbe
sublative önvezetésre önvezetésekre
allative önvezetéshez önvezetésekhez
elative önvezetésből önvezetésekből
delative önvezetésről önvezetésekről
ablative önvezetéstől önvezetésektől
non-attributive
possessive – singular 		önvezetésé önvezetéseké
non-attributive
possessive – plural 		önvezetéséi önvezetésekéi
Possessive forms of önvezetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önvezetésem önvezetéseim
2nd person sing. önvezetésed önvezetéseid
3rd person sing. önvezetése önvezetései
1st person plural önvezetésünk önvezetéseink
2nd person plural önvezetésetek önvezetéseitek
3rd person plural önvezetésük önvezetéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.