önvezető

Hungarian

Etymology

From ön- (“self-”) +‎ vezető (“driving”).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøɱvɛzɛtøː]
  • Hyphenation: ön‧ve‧ze‧tő
  • Rhymes: -tøː

Adjective

önvezető (not comparable)

  1. self-driving
    önvezető autó ― self-driving car

Declension

Inflection of önvezető
singular plural
nominative önvezető önvezetők
önvezetőek
accusative önvezetőt önvezetőket
önvezetőeket
dative önvezetőnek önvezetőknek
önvezetőeknek
instrumental önvezetővel önvezetőkkel
önvezetőekkel
causal-final önvezetőért önvezetőkért
önvezetőekért
translative önvezetővé önvezetőkké
önvezetőekké
terminative önvezetőig önvezetőkig
önvezetőekig
essive-formal önvezetőként önvezetőkként
önvezetőekként
essive-modal — —
inessive önvezetőben önvezetőkben
önvezetőekben
superessive önvezetőn önvezetőkön
önvezetőeken
adessive önvezetőnél önvezetőknél
önvezetőeknél
illative önvezetőbe önvezetőkbe
önvezetőekbe
sublative önvezetőre önvezetőkre
önvezetőekre
allative önvezetőhöz önvezetőkhöz
önvezetőekhez
elative önvezetőből önvezetőkből
önvezetőekből
delative önvezetőről önvezetőkről
önvezetőekről
ablative önvezetőtől önvezetőktől
önvezetőektől
non-attributive
possessive – singular 		önvezetőé önvezetőké
önvezetőeké
non-attributive
possessive – plural 		önvezetőéi önvezetőkéi
önvezetőekéi

Further reading

This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.