ügynök
Hungarian
Etymology
From ügy (“case, affair”) + -nök (occupational suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyɟnøk]
- Hyphenation: ügy‧nök
- Rhymes: -øk
Noun
ügynök (plural ügynökök)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügynök | ügynökök |
| accusative | ügynököt | ügynököket |
| dative | ügynöknek | ügynököknek |
| instrumental | ügynökkel | ügynökökkel |
| causal-final | ügynökért | ügynökökért |
| translative | ügynökké | ügynökökké |
| terminative | ügynökig | ügynökökig |
| essive-formal | ügynökként | ügynökökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügynökben | ügynökökben |
| superessive | ügynökön | ügynökökön |
| adessive | ügynöknél | ügynököknél |
| illative | ügynökbe | ügynökökbe |
| sublative | ügynökre | ügynökökre |
| allative | ügynökhöz | ügynökökhöz |
| elative | ügynökből | ügynökökből |
| delative | ügynökről | ügynökökről |
| ablative | ügynöktől | ügynököktől |
| non-attributive possessive – singular |
ügynöké | ügynököké |
| non-attributive possessive – plural |
ügynökéi | ügynökökéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ügynököm | ügynökeim |
| 2nd person sing. | ügynököd | ügynökeid |
| 3rd person sing. | ügynöke | ügynökei |
| 1st person plural | ügynökünk | ügynökeink |
| 2nd person plural | ügynökötök | ügynökeitek |
| 3rd person plural | ügynökük | ügynökeik |
Derived terms
- ügynököl
- ügynökösködik
- ügynökség
Compound words
- ingatlanügynök
- titkosügynök
- tőzsdeügynök
- ügynökhálózat
Expressions
Further reading
- ügynök in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.