ülőbútor
Hungarian
Etymology
From ülő (“seating”) + bútor (“furniture”).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyløːbuːtor]
- Hyphenation: ülő‧bú‧tor
- Rhymes: -or
Noun
ülőbútor (plural ülőbútorok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ülőbútor | ülőbútorok |
| accusative | ülőbútort | ülőbútorokat |
| dative | ülőbútornak | ülőbútoroknak |
| instrumental | ülőbútorral | ülőbútorokkal |
| causal-final | ülőbútorért | ülőbútorokért |
| translative | ülőbútorrá | ülőbútorokká |
| terminative | ülőbútorig | ülőbútorokig |
| essive-formal | ülőbútorként | ülőbútorokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ülőbútorban | ülőbútorokban |
| superessive | ülőbútoron | ülőbútorokon |
| adessive | ülőbútornál | ülőbútoroknál |
| illative | ülőbútorba | ülőbútorokba |
| sublative | ülőbútorra | ülőbútorokra |
| allative | ülőbútorhoz | ülőbútorokhoz |
| elative | ülőbútorból | ülőbútorokból |
| delative | ülőbútorról | ülőbútorokról |
| ablative | ülőbútortól | ülőbútoroktól |
| non-attributive possessive – singular |
ülőbútoré | ülőbútoroké |
| non-attributive possessive – plural |
ülőbútoréi | ülőbútorokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ülőbútorom | ülőbútoraim |
| 2nd person sing. | ülőbútorod | ülőbútoraid |
| 3rd person sing. | ülőbútora | ülőbútorai |
| 1st person plural | ülőbútorunk | ülőbútoraink |
| 2nd person plural | ülőbútorotok | ülőbútoraitok |
| 3rd person plural | ülőbútoruk | ülőbútoraik |
Derived terms
- ülőbútoros
Further reading
- ülőbútor in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.