őrület
Hungarian
Etymology
őrül + -et (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøːrylɛt]
- Hyphenation: őrü‧let
- Rhymes: -ɛt
Noun
őrület (usually uncountable, plural őrületek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | őrület | őrületek |
| accusative | őrületet | őrületeket |
| dative | őrületnek | őrületeknek |
| instrumental | őrülettel | őrületekkel |
| causal-final | őrületért | őrületekért |
| translative | őrületté | őrületekké |
| terminative | őrületig | őrületekig |
| essive-formal | őrületként | őrületekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őrületben | őrületekben |
| superessive | őrületen | őrületeken |
| adessive | őrületnél | őrületeknél |
| illative | őrületbe | őrületekbe |
| sublative | őrületre | őrületekre |
| allative | őrülethez | őrületekhez |
| elative | őrületből | őrületekből |
| delative | őrületről | őrületekről |
| ablative | őrülettől | őrületektől |
| non-attributive possessive – singular |
őrületé | őrületeké |
| non-attributive possessive – plural |
őrületéi | őrületekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | őrületem | őrületeim |
| 2nd person sing. | őrületed | őrületeid |
| 3rd person sing. | őrülete | őrületei |
| 1st person plural | őrületünk | őrületeink |
| 2nd person plural | őrületetek | őrületeitek |
| 3rd person plural | őrületük | őrületeik |
Derived terms
Expressions
Further reading
- őrület in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.