űző
Hungarian
Etymology
űz + -ő (present-participle suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyːzøː]
- Hyphenation: űző
Participle
űző
- present participle of űz
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | űző | űzők űzőek |
| accusative | űzőt | űzőket űzőeket |
| dative | űzőnek | űzőknek űzőeknek |
| instrumental | űzővel | űzőkkel űzőekkel |
| causal-final | űzőért | űzőkért űzőekért |
| translative | űzővé | űzőkké űzőekké |
| terminative | űzőig | űzőkig űzőekig |
| essive-formal | űzőként | űzőkként űzőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | űzőben | űzőkben űzőekben |
| superessive | űzőn | űzőkön űzőeken |
| adessive | űzőnél | űzőknél űzőeknél |
| illative | űzőbe | űzőkbe űzőekbe |
| sublative | űzőre | űzőkre űzőekre |
| allative | űzőhöz | űzőkhöz űzőekhez |
| elative | űzőből | űzőkből űzőekből |
| delative | űzőről | űzőkről űzőekről |
| ablative | űzőtől | űzőktől űzőektől |
| non-attributive possessive – singular |
űzőé | űzőké űzőeké |
| non-attributive possessive – plural |
űzőéi | űzőkéi űzőekéi |
Derived terms
Compound words
- áloműző
- fényűző
- gondűző
- iparűző
- ördögűző
- unaloműző
Further reading
- űző in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.