Μωαβίτης
Ancient Greek
Etymology
From Μωάβ (Mōáb, “Moab”) + -ῑ́της (-ī́tēs).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /mɔː.a.bǐː.tɛːs/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /mo.aˈbi.te̝s/
- (4th CE Koine) IPA(key): /mo.aˈβi.tis/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /mo.aˈvi.tis/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /mo.aˈvi.tis/
Noun
Μωᾰβῑ́της • (Mōăbī́tēs) m (genitive Μωᾰβῑ́του); first declension
- Moabite
- 300 BCE – 200 BCE, Septuagint, Deuteronomy 23.4:
- οὐκ εἰσελεύσεται Ἀμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς ἐκκλησίαν Κυρίου· καὶ ἕως δεκάτης γενεᾶς οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὴν ἐκκλησίαν Κυρίου καὶ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα.
- ouk eiseleúsetai Ammanítēs kaì Mōabítēs eis ekklēsían Kuríou; kaì héōs dekátēs geneâs ouk eiseleúsetai eis tḕn ekklēsían Kuríou kaì héōs eis tòn aiôna.
- No Ammonite or Moabite or any of his descendants may enter the assembly of the LORD, even down to the tenth generation.
- οὐκ εἰσελεύσεται Ἀμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς ἐκκλησίαν Κυρίου· καὶ ἕως δεκάτης γενεᾶς οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὴν ἐκκλησίαν Κυρίου καὶ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα.
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Μωᾰβῑ́της ho Mōăbī́tēs |
τὼ Μωᾰβῑ́τᾱ tṑ Mōăbī́tā |
οἱ Μωᾰβῖται hoi Mōăbîtai | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Μωᾰβῑ́του toû Mōăbī́tou |
τοῖν Μωᾰβῑ́ταιν toîn Mōăbī́tain |
τῶν Μωᾰβῑτῶν tôn Mōăbītôn | ||||||||||
| Dative | τῷ Μωᾰβῑ́τῃ tōî Mōăbī́tēi |
τοῖν Μωᾰβῑ́ταιν toîn Mōăbī́tain |
τοῖς Μωᾰβῑ́ταις toîs Mōăbī́tais | ||||||||||
| Accusative | τὸν Μωᾰβῑ́την tòn Mōăbī́tēn |
τὼ Μωᾰβῑ́τᾱ tṑ Mōăbī́tā |
τοὺς Μωᾰβῑ́τᾱς toùs Mōăbī́tās | ||||||||||
| Vocative | Μωᾰβῖτᾰ Mōăbîtă |
Μωᾰβῑ́τᾱ Mōăbī́tā |
Μωᾰβῖται Mōăbîtai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Derived terms
- Μωᾰβῖτῐς (Mōăbîtĭs)