ακαλαίσθητος

Greek

Adjective

ακαλαίσθητος • (akalaísthitosm (feminine ακαλαίσθητη, neuter ακαλαίσθητο)

  1. tasteless, lacking good taste
  2. ill-mannered, inelegant

Declension

Declension of ακαλαίσθητος
singular plural
masculine feminine neuter masculine feminine neuter
nominative ακαλαίσθητος (akalaísthitos) ακαλαίσθητη (akalaísthiti) ακαλαίσθητο (akalaísthito) ακαλαίσθητοι (akalaísthitoi) ακαλαίσθητες (akalaísthites) ακαλαίσθητα (akalaísthita)
genitive ακαλαίσθητου (akalaísthitou) ακαλαίσθητης (akalaísthitis) ακαλαίσθητου (akalaísthitou) ακαλαίσθητων (akalaísthiton) ακαλαίσθητων (akalaísthiton) ακαλαίσθητων (akalaísthiton)
accusative ακαλαίσθητο (akalaísthito) ακαλαίσθητη (akalaísthiti) ακαλαίσθητο (akalaísthito) ακαλαίσθητους (akalaísthitous) ακαλαίσθητες (akalaísthites) ακαλαίσθητα (akalaísthita)
vocative ακαλαίσθητε (akalaísthite) ακαλαίσθητη (akalaísthiti) ακαλαίσθητο (akalaísthito) ακαλαίσθητοι (akalaísthitoi) ακαλαίσθητες (akalaísthites) ακαλαίσθητα (akalaísthita)

Antonyms

See also