διυλίζω
Ancient Greek
Alternative forms
- διϋλίζω (diülízō) — hypercorrect
Etymology
From δια- (dia-) + ῡ̔λίζω (hūlízō).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /di.yː.líz.dɔː/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /di.yˈli.zo/
- (4th CE Koine) IPA(key): /ði.yˈli.zo/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /ði.yˈli.zo/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /ði.iˈli.zo/
Verb
δῐῡλίζω • (dĭūlízō)
- to strain, filter
- 360 BCE, Plato, Timaeus 69a:
- ὅτʼ οὖν δὴ τὰ νῦν οἷα τέκτοσιν ἡμῖν ὕλη παράκειται τὰ τῶν αἰτίων γένη διυλισμένα, ἐξ ὧν τὸν ἐπίλοιπον λόγον δεῖ συνυφανθῆναι, πάλιν ἐπʼ ἀρχὴν ἐπανέλθωμεν διὰ βραχέων, ταχύ τε εἰς ταὐτὸν πορευθῶμεν ὅθεν δεῦρο ἀφικόμεθα
- hót oûn dḕ tà nûn hoîa téktosin hēmîn húlē parákeitai tà tôn aitíōn génē diulisména, ex hôn tòn epíloipon lógon deî sunuphanthênai, pálin ep arkhḕn epanélthōmen dià brakhéōn, takhú te eis tautòn poreuthômen hóthen deûro aphikómetha
- (please add an English translation of this quotation)
- ὅτʼ οὖν δὴ τὰ νῦν οἷα τέκτοσιν ἡμῖν ὕλη παράκειται τὰ τῶν αἰτίων γένη διυλισμένα, ἐξ ὧν τὸν ἐπίλοιπον λόγον δεῖ συνυφανθῆναι, πάλιν ἐπʼ ἀρχὴν ἐπανέλθωμεν διὰ βραχέων, ταχύ τε εἰς ταὐτὸν πορευθῶμεν ὅθεν δεῦρο ἀφικόμεθα
- Matthew 23-25:
- Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ ἄνηθον καὶ τὸ κύμινον, καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ νόμου, τὴν κρίσιν καὶ τὸ ἔλεος καὶ τὴν πίστιν· ταῦτα δὲ ἔδει ποιῆσαι κἀκεῖνα μὴ ἀφεῖναι. ὁδηγοὶ τυφλοί, διυλίζοντες τὸν κώνωπα τὴν δὲ κάμηλον καταπίνοντες.
- Ouaì humîn, grammateîs kaì Pharisaîoi hupokritaí, hóti apodekatoûte tò hēdúosmon kaì tò ánēthon kaì tò kúminon, kaì aphḗkate tà barútera toû nómou, tḕn krísin kaì tò éleos kaì tḕn pístin; taûta dè édei poiêsai kakeîna mḕ apheînai. hodēgoì tuphloí, diulízontes tòn kṓnōpa tḕn dè kámēlon katapínontes.
- (please add an English translation of this quotation)
- Οὐαὶ ὑμῖν, γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι ὑποκριταί, ὅτι ἀποδεκατοῦτε τὸ ἡδύοσμον καὶ τὸ ἄνηθον καὶ τὸ κύμινον, καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ νόμου, τὴν κρίσιν καὶ τὸ ἔλεος καὶ τὴν πίστιν· ταῦτα δὲ ἔδει ποιῆσαι κἀκεῖνα μὴ ἀφεῖναι. ὁδηγοὶ τυφλοί, διυλίζοντες τὸν κώνωπα τὴν δὲ κάμηλον καταπίνοντες.
- Johannes Stobaeus, Anthologion 73:
- Διαφέρει δὲ ϑεὸς ἀνθρώπω ἀγαϑῶ, ὅτι ϑεὸς μὲν οὐ μόνον εἰλικρινῆ καὶ διυλισμέναν ἔχει τὰν ἀρετὰν ἀπὸ παντὸς τῶ ϑνατῶ πάϑεος, ἀλλὰ καὶ τὰν δύναμιν αὐτᾶς ἄτρυτον πέπαται καὶ ἀνυπεύϑυνον
- Diaphérei dè theòs anthrṓpō agathô, hóti theòs mèn ou mónon eilikrinê kaì diulisménan ékhei tàn aretàn apò pantòs tô thnatô pátheos, allà kaì tàn dúnamin autâs átruton pépatai kaì anupeúthunon
- (please add an English translation of this quotation)
- Διαφέρει δὲ ϑεὸς ἀνθρώπω ἀγαϑῶ, ὅτι ϑεὸς μὲν οὐ μόνον εἰλικρινῆ καὶ διυλισμέναν ἔχει τὰν ἀρετὰν ἀπὸ παντὸς τῶ ϑνατῶ πάϑεος, ἀλλὰ καὶ τὰν δύναμιν αὐτᾶς ἄτρυτον πέπαται καὶ ἀνυπεύϑυνον
Conjugation
Present: δῐῡλῐ́ζω, δῐῡλῐ́ζομαι
| number | singular | dual | plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| first | second | third | second | third | first | second | third | ||||||
| active | indicative | δῐῡλῐ́ζω | δῐῡλῐ́ζεις | δῐῡλῐ́ζει | δῐῡλῐ́ζετον | δῐῡλῐ́ζετον | δῐῡλῐ́ζομεν | δῐῡλῐ́ζετε | δῐῡλῐ́ζουσῐ(ν) | ||||
| subjunctive | δῐῡλῐ́ζω | δῐῡλῐ́ζῃς | δῐῡλῐ́ζῃ | δῐῡλῐ́ζητον | δῐῡλῐ́ζητον | δῐῡλῐ́ζωμεν | δῐῡλῐ́ζητε | δῐῡλῐ́ζωσῐ(ν) | |||||
| optative | δῐῡλῐ́ζοιμῐ | δῐῡλῐ́ζοις | δῐῡλῐ́ζοι | δῐῡλῐ́ζοιτον | δῐῡλῐζοίτην | δῐῡλῐ́ζοιμεν | δῐῡλῐ́ζοιτε | δῐῡλῐ́ζοιεν | |||||
| imperative | δῐῡ́λῐζε | δῐῡλῐζέτω | δῐῡλῐ́ζετον | δῐῡλῐζέτων | δῐῡλῐ́ζετε | δῐῡλῐζόντων | |||||||
| middle/ passive |
indicative | δῐῡλῐ́ζομαι | δῐῡλῐ́ζῃ / δῐῡλῐ́ζει | δῐῡλῐ́ζεται | δῐῡλῐ́ζεσθον | δῐῡλῐ́ζεσθον | δῐῡλῐζόμεθᾰ | δῐῡλῐ́ζεσθε | δῐῡλῐ́ζονται | ||||
| subjunctive | δῐῡλῐ́ζωμαι | δῐῡλῐ́ζῃ | δῐῡλῐ́ζηται | δῐῡλῐ́ζησθον | δῐῡλῐ́ζησθον | δῐῡλῐζώμεθᾰ | δῐῡλῐ́ζησθε | δῐῡλῐ́ζωνται | |||||
| optative | δῐῡλῐζοίμην | δῐῡλῐ́ζοιο | δῐῡλῐ́ζοιτο | δῐῡλῐ́ζοισθον | δῐῡλῐζοίσθην | δῐῡλῐζοίμεθᾰ | δῐῡλῐ́ζοισθε | δῐῡλῐ́ζοιντο | |||||
| imperative | δῐῡλῐ́ζου | δῐῡλῐζέσθω | δῐῡλῐ́ζεσθον | δῐῡλῐζέσθων | δῐῡλῐ́ζεσθε | δῐῡλῐζέσθων | |||||||
| active | middle/passive | ||||||||||||
| infinitive | δῐῡλῐ́ζειν | δῐῡλῐ́ζεσθαι | |||||||||||
| participle | m | δῐῡλῐ́ζων | δῐῡλῐζόμενος | ||||||||||
| f | δῐῡλῐ́ζουσᾰ | δῐῡλῐζομένη | |||||||||||
| n | δῐῡλῐ́ζον | δῐῡλῐζόμενον | |||||||||||
| Notes: | This table gives Attic inflectional endings. For conjugation in dialects other than Attic, see Appendix:Ancient Greek dialectal conjugation.
| ||||||||||||
Descendants
- Greek: διυλίζω (diylízo)
References
- “διυλίζω”, in Liddell & Scott (1940) A Greek–English Lexicon, Oxford: Clarendon Press
- “διυλίζω”, in Liddell & Scott (1889) An Intermediate Greek–English Lexicon, New York: Harper & Brothers
- διυλίζω in Bailly, Anatole (1935) Le Grand Bailly: Dictionnaire grec-français, Paris: Hachette
- διυλίζω in the Diccionario Griego–Español en línea (2006–2025)
- διυλίζω, in ΛΟΓΕΙΟΝ [Logeion] Dictionaries for Ancient Greek and Latin (in English, French, Spanish, German, Dutch and Chinese), University of Chicago, since 2011
Greek
Etymology
From Ancient Greek διυλίζω (diulízō).
Verb
διυλίζω • (diylízo) (past διύλισα, passive διυλίζομαι)
- to purify
Conjugation
This verb needs an inflection-table template.
Related terms
- διύλιση f (diýlisi, “refinement, distillation”)
- διυλιστήριο n (diylistírio, “refinery”)
References
- “διυλίζω”, in Platform to search dictionaries of modern and medieval Greek at the Centre for the Greek language