εγκυρότητα
Greek
Etymology
έγκυρος (égkyros, “valid”) + -ότητα (-ótita, “-ity, -ness”). First attested 1892.
Noun
εγκυρότητα • (egkyrótita) f (uncountable)
Declension
| singular | |
|---|---|
| nominative | εγκυρότητα (egkyrótita) |
| genitive | εγκυρότητας (egkyrótitas) |
| accusative | εγκυρότητα (egkyrótita) |
| vocative | εγκυρότητα (egkyrótita) |
Plural forms are rare