λάζευ

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

λάζευ • (lázeu)

  1. alternative form of λάζου (lázou): second-person singular present mediopassive imperative of λάζομαι (lázomai)
    • 300 BCE – 200 BCE, Theocritus, Idylls 15.21:
      ἀλλ’ ἴθι, τὠμπέχονον καὶ τὰν περονατρίδα λάζευ.
      all’ íthi, tōmpékhonon kaì tàn peronatrída lázeu.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 46 CE – 120 CE, Plutarch, On the Control of Anger 456b:
      καὶ γὰρ τὴν Ἀθηνᾶν λέγουσιν οἱ παίζοντες αὐλοῦσαν ὑπὸ τοῦ σατύρου νουθετεῖσθαι καὶ μὴ προσέχειν·
      οὔ τοι πρέπει τὸ σχῆμα· τοὺς αὐλοὺς μέθες
      καὶ θὦπλα λάζευ καὶ γνάθους εὐθημόνει·
      kaì gàr tḕn Athēnân légousin hoi paízontes auloûsan hupò toû satúrou noutheteîsthai kaì mḕ prosékhein;
      oú toi prépei tò skhêma; toùs auloùs méthes
      kaì thôpla lázeu kaì gnáthous euthēmónei;
      (please add an English translation of this quotation)