λάσδεο

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

λάσδεο • (lásdeo)

  1. Doric form of λάζου (lázou): second-person singular present mediopassive imperative of λάζομαι (lázomai)
    • 300 BCE – 200 BCE, Theocritus, Idylls 84-88:
      λάσδεο τὰς σύριγγας, ἐνίκασας γὰρ ἀείδων. αἰ δέ τι λῇς με καὶ αὐτὸν ἅμ’ αἰπολέοντα διδάξαι, τήναν τὰν μιτύλαν δωσῶ τὰ δίδακτρά τοι αἶγα, ἅτις ὑπὲρ κεφαλᾶς αἰεὶ τὸν ἀμολγέα πληροῖ
      lásdeo tàs súringas, eníkasas gàr aeídōn. ai dé ti lēîs me kaì autòn hám’ aipoléonta didáxai, tḗnan tàn mitúlan dōsô tà dídaktrá toi aîga, hátis hupèr kephalâs aieì tòn amolgéa plēroî
      (please add an English translation of this quotation)

References