λαπάττω

Ancient Greek

Etymology

From λαπαρός (laparós) +‎ -ττω (-ttō).

Pronunciation

 

Verb

λᾰπάττω • (lăpáttō)

  1. Attic form of λαπάσσω (lapássō)
    • 384 BCE – 322 BCE, Aristotle, Problems 985b.39-41:
      Διὰ τί οἱ νέοντες ἐν τῇ θαλάττῃ λαπαροὶ γίνονται; εἰ yap ὅτι πονοῦσι, καὶ οἱ τροχιζόμενοι ἰσχυρὸν 80 πονοῦσι πόνον καὶ οὐ λαπάττονται.
      Dià tí hoi néontes en tēî thaláttēi laparoì gínontai? ei yap hóti ponoûsi, kaì hoi trokhizómenoi iskhuròn 80 ponoûsi pónon kaì ou lapáttontai.
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

References