ξεινοκτονέω

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

ξεινοκτονέω • (xeinoktonéō)

  1. Ionic form of ξενοκτονέω (xenoktonéō)
    • 484 BCE – 425 BCE, Herodotus, The Histories 2.115:
      νῦν ὦν ἐπειδὴ περὶ πολλοῦ ἥγημαι μὴ ξεινοκτονέειν, γυναῖκα μὲν ταύτην καὶ τὰ χρήματα οὔ τοι προήσω ἀπάγεσθαι, ἀλλ᾽ αὐτὰ ἐγὼ τῷ Ἕλληνι ξείνῳ φυλάξω, ἐς ὃ ἂν αὐτὸς ἐλθὼν ἐκεῖνος ἀπαγαγέσθαι ἐθέλῃ: αὐτὸν δέ σε καὶ τοὺς σοὺς συμπλόους τριῶν ἡμερέων προαγορεύω ἐκ τῆς ἐμῆς γῆς ἐς ἄλλην τινὰ μετορμίζεσθαι, εἰ δὲ μή, ἅτε πολεμίους περιέψεσθαι.
      nûn ôn epeidḕ perì polloû hḗgēmai mḕ xeinoktonéein, gunaîka mèn taútēn kaì tà khrḗmata oú toi proḗsō apágesthai, all’ autà egṑ tōî Héllēni xeínōi phuláxō, es hò àn autòs elthṑn ekeînos apagagésthai ethélēi: autòn dé se kaì toùs soùs sumplóous triôn hēmeréōn proagoreúō ek tês emês gês es állēn tinà metormízesthai, ei dè mḗ, háte polemíous periépsesthai.
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

References