πρασσόντασσι

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

πρᾱσσόντασσῐ • (prāssóntassĭ)

  1. (Laconian) third-person plural present active indicative of πρᾱ́σσω (prā́ssō)
    • Inscriptiones Graecae XIV.645:
      τὼς δὲ πρωγγύως τὼς ἀεὶ γενομένως πεπρωγγυευκῆμεν τῶν τε μισθωμάτων καὶ τῶν ἐπιζαμιωμάτων καὶ τῶν ἀμπωλημάτων καὶ τᾶν καταδικᾶν καὶ αὐτὼς καὶ τὰ χρήματα ℎά κα ἐπιμαρτυρήσωντι, καὶ μὴ ἦμεν μήτε ℎάρνησιν μήτε παλινδικίαν μηδὲ κατ’ ἄλλον μηδὲ ℎένα τρόπον τᾶι πόλι πράγματα παρέχεν μηδὲ τοῖς ℎυπὲρ τᾶς πόλιος πρᾱσσόντασσι· αἰ δὲ μή, ἀτελὲς ἦμεν.
      tṑs dè prōngúōs tṑs aeì genoménōs peprōngueukêmen tôn te misthōmátōn kaì tôn epizamiōmátōn kaì tôn ampōlēmátōn kaì tân katadikân kaì autṑs kaì tà khrḗmata ℎá ka epimarturḗsōnti, kaì mḕ êmen mḗte ℎárnēsin mḗte palindikían mēdè kat’ állon mēdè ℎéna trópon tâi póli prágmata parékhen mēdè toîs ℎupèr tâs pólios prāssóntassi; ai dè mḗ, atelès êmen.
      (please add an English translation of this quotation)

References

  • Carl Darling Buck (1910) Introduction to the Study of the Greek Dialects; Grammar, Selected Inscriptions, Glossary[1] (quotation in English; overall work in English), Ginn and Company, page 83