ἀγαπάζω

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

ἀγᾰπάζω • (agăpázō)

  1. Epic form of ἀγαπάω (agapáō)
    • Apollonius Rhodius, Argonautica 4.1290-1292:
      οἱ δ᾽ ἐλεεινὰ χεροῖν σφέας ἀμφιβαλόντες δακρυόειν ἀγάπαζον, ἵν᾽ ἄνδιχα δῆθεν ἕκαστος θυμὸν ἀποφθίσειαν ἐνὶ ψαμάθοισι πεσόντες.
      hoi d’ eleeinà kheroîn sphéas amphibalóntes dakruóein agápazon, hín’ ándikha dêthen hékastos thumòn apophthíseian enì psamáthoisi pesóntes.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 800 BCE – 600 BCE, Homer, Illiad 462-464:
      ἀλλʼ ἤτοι μὲν ἐγὼ πάλιν εἴσομαι, οὐδʼ Ἀχιλῆος ὀφθαλμοὺς εἴσειμι· νεμεσσητὸν δέ κεν εἴη ἀθάνατον θεὸν ὧδε βροτοὺς ἀγαπαζέμεν ἄντην·
      all ḗtoi mèn egṑ pálin eísomai, oud Akhilêos ophthalmoùs eíseimi; nemessētòn dé ken eíē athánaton theòn hôde brotoùs agapazémen ántēn;
      (please add an English translation of this quotation)
    • 522 BCE – 443 BCE, Pindar, Pythian Odes 240-241:
      ὤρεγον χεῖρας, στεφάνοισί τέ νιν ποίας ἔρεπτον, μειλιχίοις τε λόγοις ἀγαπάζοντʼ.
      ṓregon kheîras, stephánoisí té nin poías érepton, meilikhíois te lógois agapázont.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 522 BCE – 443 BCE, Pindar, Isthmian Odes 51-54:
      ἀλλʼ ὅμως καύχημα κατάβρεχε σιγᾷ· Ζεὺς τά τε καὶ τὰ νέμει, Ζεὺς ὁ πάντων κύριος. ἐν δʼ ἐρατεινῷ μέλιτι καὶ τοιαίδε τιμαὶ καλλίνικον χάρμʼ ἀγαπάζοντι.
      all hómōs kaúkhēma katábrekhe sigāî; Zeùs tá te kaì tà némei, Zeùs ho pántōn kúrios. en d erateinōî méliti kaì toiaíde timaì kallínikon khárm agapázonti.
      (please add an English translation of this quotation)

Usage notes

Only found in the present and the imperfect with the exception of the aorist form ἀγαπάξαι (agapáxai). Two Doric forms are also attested in Pindar: the present 3rd person plural ἀγαπάζοντι (agapázonti) and the imperfect 3rd person plural ἀγαπάζοντʼ (agapázont).

Conjugation

References