ἐλάζυτο

Ancient Greek

Pronunciation

 

Verb

ἐλάζῠτο • (elázŭto)

  1. Epic form of ἐλάζετο (elázeto): third-person singular imperfect mediopassive indicative of λάζομαι (lázomai)
    • 7th–6th centuries BC, Homeric Hymn to Hermes 314–319:
      Ἑρμῆς τ’ οἰοπόλος καὶ Λητοῦς ἀγλαὸς υἱὸς / ἀμφὶς θυμὸν ἔχοντες· ὁ μὲν νημερτέα φωνὴν / οὐκ ἀδίκως ἐπὶ βουσὶν ἐλάζυτο κύδιμον Ἑρμῆν, / αὐτὰρ ὁ τέχνῃσίν τε καὶ αἱμυλίοισι λόγοισιν / ἤθελεν ἐξαπατᾶν Κυλλήνιος Ἀργυρότοξον· / αὐτὰρ ἐπεὶ πολύμητις ἐὼν πολυμήχανον εὗρεν
      Hermês t’ oiopólos kaì Lētoûs aglaòs huiòs / amphìs thumòn ékhontes; ho mèn nēmertéa phōnḕn / ouk adíkōs epì bousìn elázuto kúdimon Hermên, / autàr ho tékhnēisín te kaì haimulíoisi lógoisin / ḗthelen exapatân Kullḗnios Argurótoxon; / autàr epeì polúmētis eṑn polumḗkhanon heûren
      (please add an English translation of this quotation)
    • Oppian, Cynegetica 2.9–13:
      Ζηνὸς χρυσείοιο πάϊς κλυτός, εὕρετο Περσεύς· ἀλλὰ ποδῶν κραιπνῇσιν ἀειρόμενος πτερύγεσσι καὶ πτῶκας καὶ θῶας ἐλάζυτο καὶ γένος αἰγῶν ἀγροτέρων δόρκους τε θοοὺς ὀρύγων τε γένεθλα ἠδ᾿ αὐτῶν ἐλάφων στικτῶν αἰπεινὰ κάρηνα.
      Zēnòs khruseíoio páïs klutós, heúreto Perseús; allà podôn kraipnēîsin aeirómenos pterúgessi kaì ptôkas kaì thôas elázuto kaì génos aigôn agrotérōn dórkous te thooùs orúgōn te génethla ēd’ autôn eláphōn stiktôn aipeinà kárēna.
      (please add an English translation of this quotation)