ἐναδημονέω

Ancient Greek

Etymology

From ἐν- (en-) +‎ ἀδημονέω (adēmonéō).

Pronunciation

 

Verb

ἐνᾰδημονέω • (enădēmonéō)

  1. to be greatly afflicted
    • 93 CE – 94 CE, Josephus, Antiquities of the Jews 15.244:
      εῖρον οὖν διετίθει καὶ τοῦτʼ αὐτὸ τὸν βασιλέα, καὶ τέλος εἰς τὰς ἐρημίας αὑτὸν διδοὺς καὶ προφάσει κυνηγεσίων ταύταις ἐναδημονῶν οὐκ ἔφθη πλείους διενεγκεῖν ἡμέρας καὶ περιπίπτει νόσῳ δυσχερεστάτῃ·
      eîron oûn dietíthei kaì toût autò tòn basiléa, kaì télos eis tàs erēmías hautòn didoùs kaì prophásei kunēgesíōn taútais enadēmonôn ouk éphthē pleíous dienenkeîn hēméras kaì peripíptei nósōi duskherestátēi;
      (please add an English translation of this quotation)

Conjugation

References