alázat
Hungarian
Etymology
aláz (“to humble”) + -at (noun-forming suffix)[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɒlaːzɒt]
- Hyphenation: alá‧zat
- Rhymes: -ɒt
Noun
alázat (usually uncountable, plural alázatok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | alázat | alázatok |
| accusative | alázatot | alázatokat |
| dative | alázatnak | alázatoknak |
| instrumental | alázattal | alázatokkal |
| causal-final | alázatért | alázatokért |
| translative | alázattá | alázatokká |
| terminative | alázatig | alázatokig |
| essive-formal | alázatként | alázatokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | alázatban | alázatokban |
| superessive | alázaton | alázatokon |
| adessive | alázatnál | alázatoknál |
| illative | alázatba | alázatokba |
| sublative | alázatra | alázatokra |
| allative | alázathoz | alázatokhoz |
| elative | alázatból | alázatokból |
| delative | alázatról | alázatokról |
| ablative | alázattól | alázatoktól |
| non-attributive possessive – singular |
alázaté | alázatoké |
| non-attributive possessive – plural |
alázatéi | alázatokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | alázatom | alázataim |
| 2nd person sing. | alázatod | alázataid |
| 3rd person sing. | alázata | alázatai |
| 1st person plural | alázatunk | alázataink |
| 2nd person plural | alázatotok | alázataitok |
| 3rd person plural | alázatuk | alázataik |
Derived terms
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- alázat in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
- alázat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).